* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
286.6 KB | |
2011-04-08 15:08:34 | |
Nyilvános 1073 | 4115 | Rövid leírás | Teljes leírás (5.94 KB) | Hosszúvölgyi Harangszó I.évfolyam, 2.szám 2011. április / Szelek hava Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka. Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd. Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet: mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek. Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit. Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, s ránevet a fényben hunyorgó világra. Kányádi Sándor Kedves Olvasó! Szent György a sárkánnyal és a bolondok, a húsvéti áldozati bárány és a szapora nyúl jól megférnek egymás mellett ebben a szeles hónapban. A Földet és az űrhajózást is egy-egy áprilisi napon ünnepeljük, és hogy a furcsaságok ne fogyjanak, van itt Nemzetközi Párnacsata Nap és Vakvezető kutyák Világnapja is. Április füttyös, fiús, könnyed, de a Kos és a Bika erejével sodor Bennünket a nyár felé. Bolondok volnánk, ha nem engednénk. A hónap névadója, Szent György sem egyszerű eset. Sárkányt öl Isteni küldetéssel, később húszezer ember tér meg szavára, mégis keresztény mártírként, szent vértanúként végzi. Száműzik a szentek sorából, de azért védőszent marad. Oltalmába vesz parasztot és lovagot, rendőrt és vándorlegényt, kovácsot, katonát és kiscserkészt. Dicsfénye a nép szemében töretlen, hisz mindenkit óv, ki rontástól, gonosztól, betegségtől fél. Itt Zalában pedig még csodát is tehet, persze, csak ha követjük eleinket az alábbiak szerint: „Régi néphit szerint a Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja. Ebből csöppentettek kovászukba a régi szegedi kenyérsütögető asszonyok, hogy kenyerük minél szebbre süljön. Ezért húzták meg ilyenkor más földjét fehér lepedővel a bűbájosok. Odahaza kicsavarták belőle a harmatot és pogácsát sütve, a maguk tehenével etették meg, hogy az hízzék és tejeljen minél bőségesebben más földjének erejéből. Zalában szentgyörgyharmat néven is emlegetik: vele mosdanak hajnalban, hogy szépek, egészségesek legyenek.” Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet) A költőket is sokféleképpen ihlette meg ez a szeszélyes hónap. József Attila ezt írja a saját születéséről: „Nagy szél kapott föl egyszer engem Hirtelen, április estén. Gyerekeit kereste arra S engem talált ott épp az útban.” Így, szinte véletlenül jött e világra 1905 tavaszán „Reménységnek és tulipánnak”, hogy aztán hányattatott életében megalkothassa azt a csodát, amitől a magyar költészet napjává az ő születésnapja, április 11. lett. A húsvét ünnepköre egy könyvet megtöltene, és még az is lehet, hogy eltévednénk benne. Vándorünnep, keresztény és pogány is, hit és hiedelem keveredik benne. Volt, hogy hitték a virágvasárnap szentelt barka egy szeme gyógyszerré lehet, sőt, hogy még a villámokat, jégverést is képes távol tartani. Régen nagyhéten kitisztították a portát, a kutakat, megúsztatták a lovakat, patakban fürödtek a bátrabb legények, átszellőztették a házakat, kifényesítették a szerszámokat. Nagypénteken kialudt a tűz, és Nagyszombaton megszentelten lángolt fel újra. Az őselemek megújító erejétől reméltek megtisztulást. Együtt élték meg a kikelet, a természet nyílásának vakítóan szép, és bódítóan virágillatos pillanatait, a nagyhét szigorú testi-lelki böjtjével, Krisztus fájdalmával. Régen úgy hitték, hogy nincs újjászületés e teljesség nélkül. Mára mi maradt? Tudjuk-e még, hogy a piros tojás Jézus kiontott vérét idézi, és hogy az új életet, a feltámadást hordozza magában? De ott van az újjáteremtő erő a házi reszelt torma erejében is, a nyíló tulipánok kavalkádjában, a jó házi sonka és frissen sült kalács ízében. A Szent György napi esőben. A családban. A pillanatokban. Ahogy a gyerekekkel húsvéti hímest festünk, locsolóverset tanulunk. Ahogy a kertben, veteményesben sétálunk. Már kimehetünk ízletes ku... |